Hogyan érkezett a tánc az életembe?

Már egészen kiskorom óta lételemem volt a tánc, mindegy milyen zene szólt, azonnal elkezdtem rá forogni. Óvodás koromban pár évig balett órákra jártam, majd kisiskolásként kipróbáltam a mazsorettet is, és ezekután javasolták szüleim, hogy próbáljam ki a társastáncot. Már az első órán éreztem, hogy végre hazaérkeztem és megtaláltam a táncomat, jobban mondva a táncaimat. 2015 óta versenyzek, standard és latin táncokkal is. Mikor elkezdtem egyetemre járni, fél évig a tanulmányaim érdekében pihentettem a táncot, és ekkor rájöttem, hogy nem szeretnék tánc nélkül élni, így új párral visszatértem a versenyzéshez. Gyógypedagógiai tanulmányaim során szembesültem igazán azzal, hogy mindegy, kinek milyen korlátai vannak, a tánc mindenki számára egy elérhető örömforrás, és mindenkire pozitív hatással tud lenni. 
Szerintem táncolni mindenki tud a maga módján és az óráimon nekem az a legfontosabb, hogy a tánclépések mellett, a táncot, mint örömforrást is közvetítsem, és  mindenki mosollyal az arcán távozzon az óráról.