A táncban az a legjobb, hogy mindenkinek mást jelent. Kinek mozgást, kinek tevékenységet, kinek terápiát vagy életérzést, esetleg önmegvalósítást. A tánc azt adja, amire éppen szükséged van, ezért nem lehet egyszerűen definiálni. Én azt a szabadságot nyerem belőle, amelyet nem korlátozhat semmi. Bízom, sőt hiszek benne, hogy másoknak is megtaníthatom ezt a lélekgyógyító, felszabadító, lélekszépítő valamit, amit táncnak hívnak.

Hogyan érkezett a tánc az életembe?

2006 szeptemberében hoztam egy számomra igen sorsfordító döntést, egy bemutató óra keretén belül kipróbáltam a salsát. Ekkor még nem tudtam, hogy milyen hatással lesz rám, az életemre. Akkor és ott éreztem, hogy szükségem lesz erre a ”mankóra”, mert bármi is jön, ennek segítségével minden könnyebben legyűrhető. Kezdetben még az újtól való izgalom, kíváncsiság és a zene váltott ki belőlem ilyen érzéseket, és hajtott előre, de ahogy teltek múltak a táncos hónapok, majd évek, rájöttem, hogy ez ennél még sokkal több. Már egészen kicsi gyermekkorom óta van egy különleges kapcsolatom/viszonyom a tánccal. 6 éves korom óta folyamatosan, még ha a legkülönfélébb formákban is, de jelen van az életemben… jó pár évnyi balett, 1-2 év hip-hop, hastánc, társastánc, néptánc… Mindenesetre elmondhatom, hogy számomra a tánc elsősorban nem mozgás, nem tevékenység, hanem életérzés, amely szabaddá és boldoggá tesz… amelyben kifejezhetem magam… amelyben sokkal jobban kifejezhetem az érzéseimet, mint szavakkal, vagy bármivel.