Saci

Hogyan érkezett a tánc az életembe?

Először 8-9 évesen találkoztam a tánccal, mikor elkezdtem néptáncot tanulni. Az igazság az, hogy nem volt szerelem első látásra, és nem éreztem magam ügyesnek. De végül a kitartásom, vagy inkább a makacsságom miatt nem hagytam abba. Hamarosan rájöttem, hogy nem akarok tánc nélkül élni, és 8 éven keresztül volt az életem központi része. 

Miután otthagytam, nem voltam jól, nagyon nem éreztem jól magam a testemben. Akkor érkezett a latin tánc az életembe, és rögtön beleszerettem. Nem kerestem magamnak elfoglaltságot, vagy hobbit, egyszer csak ott találtam magam egy szóló latin órán. Onnantól kezdve nem volt megállás. A tánc lett az én gyógymódom. Amikor belépek a táncterembe, a külvilág eltűnik. A tánc egy olyan buborék nekem, ahol nincs nagyobb problémám annál, hogy melyik a jobb és melyik a bal lábam. 

Miért a társastánc?

Azt szeretem ebben a műfajban, hogy nagyon sokszínű, kihívásokkal teli, precíz, és türelemre tanít. A latin táncok világa mai napig elvarázsol, mind a zene, mind a mozgás. Hiába próbálok ki és tanulok más műfajokat is, ha meghallok egy pörgős latin számot, nem tudok nem táncolni. Ebben a stílusban érzem igazán otthon magam.

Az órámon elsősorban a tánc szeretetét szeretném átadni az embereknek. Fontosnak tartom, hogy alaposan és pontosan átadjam a tananyagot. Viszont az a célom, hogy aki az órámra jön, ne féljen a hibázástól, bátran merjen felállni és a zenére mozogni!