Ismerj meg egy összetett mozgáskultúrát, amely nem csak a tested edzi! Téged is érdekelnek és lenyűgöznek a nagy történelmi múlttal rendelkező táncok? A lelkedet és önuralmadat is erősítheted. Szeretnéd jobban megismerni, kontrollálni testedet és sz akrobatikus elemek sem állnak messze tőled?
A capoeira a tánc, a harcművészet és az akrobatika ötvözete. Mindezt az zene teszi varázslatossá, amit tradicionális hangszereken játszanak és az egész mozgás alapját adja. Hívják táncnak, harcművészetnek de játéknak is. Az izgalmas mozdulatokkal egyedien olvasztják össze a zeneiséget, táncot, látványos erőelemeket és az ősi kultúra történetét.
Brazíliából ered, a behurcolt afrikai rabszolgáknak köszönhetjük létezését. Közel 500 évvel ezelőtt alakították ki főként nyugat afrikaiak. Jellemzője a gyors látványos ugrások, rúgások, guggolások, mozgáskombinációk, a sebesség és az erő. Mélyen gyökerezik a brazil kultúrában és népszerűsége manapság egyre nagyobb. Számos workshoppon találkozhatunk különböző technikákkal vagy akár saját stílusodat is bemutathatod.
A 16. században a portugálok főleg Angolából és Kongóból hurcoltak be rabszolgákat, hogy az épp gyarmatosított területeken dolgoztassák őket a cukornádültetvényeken. Néhány rabszolgának sikerült elszöknie, és úgynevezett quilombo-ban rejtőztek el, ezek kis, nehezen megtalálható telepek voltak. Idővel egyre nőttek ezek a telepek és nem csak szökött rabszolgák, hanem brazil őslakosok és európai menekültek is telepedtek le itt. A capoeira itt kezdett el kialakulni, előszőr mint egy védekezési harcnem a gyarmatosító csapatok ellen. A brazil gazdasággal párhuzamosan nőtt a népszerűsége és elterjedése, azonban 1850-től bűnözéssel való összekapcsolásának és az erőszakosnak vélt természete miatt betiltották és ha valakit rajtakaptak, súlyos testi fenyítést kapott. Később a földbirtokosok „képzett” capoeiristákat alkalmaztak verőemberként és testőrként, mivel erejük és mozdulataik félelmet keltettek az emberekben.
Nem csak a rabszolgák túlélését, de a kultúrájuk fennmaradását is szolgálta a táncnak álcázott harctechnika.
Az 1900-as évek elején enyhítettek a szabályozásokon és megnyílhattak az első iskolák. Ez hozzá segítette a műfajt ahhoz, hogy már nem, mint bűncselekmény tekintsék. Ma már Brazília egyik export terméke és része a Szellemi Kulturális Örökségeknek. A magával ragadó szenvedélyes ritmusokat hallgatva könnyű átvenni az életérzést.
A harc középpontjában a capoeirista támadása áll, olyan körülmények között, amikor a támadók többen vannak és a védekező fegyvertelen. Ma már inkább a stíluson van a hangsúly. A résztvevők (harcosok és zenészek) kört formálnak , ezt roda-nak hívják. A roda-n belül két személy harcol egymással a zene ütemére. A mozgásokat főleg alsó testtel végzik, a felső testnek leginkább egyensúlyozási feladata van. A zene adja a “harc” dinamikáját, a gyors és lassú ritmusok váltakozása indítja el a táncosok erőteljes vagy épp elnyújtott mozdulatait.
A technikák főbb típusai: alap és védő mozdulatok, rúgások, kar és kéz ütések, fejelés valamint leszerelés.
A legalapvetőbb mozgás a ginga, melynek kettős szerepe van. Egyrészt folyamatosan mozgásban tartja a harcost, másrészt félrevezeti az ellenfelet. A ginga mind a támadásban, mind pedig a védekezésben fontos szerepet kap. Inkább a támadás elhárítása a cél, mint azok blokkolása. Régebben kést is használtak a harc közben. Ma már ez egyáltalán nem jellemző. Bár, ha véresen komolyan veszik, elég veszélyes műfajról beszélhetünk, de ma már inkább megállítják vagy lelassítják a mozdulatokat, nehogy sérülést okozzanak a partnernek. A bemutatók célja a mozgás sokszínűségének népszerűsítése és felfedezni a harc művészibb oldalát.
Két típus különböztetünk meg. Az egyik az Angola, a másik a területi, vagyis Regional stílus. Az előbbi az ősi tradíciókat őrizte meg, még a másodiknak koreografált elemei alakultak ki.
Ma már ez a tánc a szamba mellett Brazília kulturális szimbóluma. Számos helyen találkozhatunk vele: bemutatókon, szórakoztató előadásokon vagy versenyeken. Népszerűségét az is erősítheti, hogy egyszerre tanít harcművészetet és akrobatikát. A test mellett pedig az elme szerepe is jelentős, hiszen a táncos csak akkor léphet magasabb szintre ha szellemileg is érett rá.
A capoeira alapját a zene és annak üteme adja. Alaphangszere a birimbau, mely egy egy-húros ősi afrikai hangszer. A zenészek egy úgynevezett bateria sorba állnak fel. Van köztük három birimbau, két csörgődob, három atabaques (magas fából készült kézi dob), egy kolomp és egy csörgő. A birimbau az alap, minden más követi az ő ritmusát, tempóját.
Az alapzene mellett fontos az ének is. Az énekek sokszor történeteket mesélnek el. Ilyen történetek lehetnek fontos emberek élettörténetei, eredettörténet, vagy valamely fontosabb esemény elmesélése. A dalokat előadhatják narratívaként vagy párbeszédként egy szóló és a kórus között. Az ének nem csak a történetek megértését segíti de a nyelvet is megismered.
Most éppen nincs capoeira csoportunk, ahová tudnál csatlakozni, de van sok más táncunk, amit meg tudsz tanulni:
