Lambada

Kinek ne jutna eszébe a Lambada szó hallatán az 1989-es világsláger a Kaoma-tól. Akkoriban kicsik és nagyok egyaránt vadul próbálták megtanulni a Lambada tánclépéseit. Még szerencse, hogy már kifele néztünk a szovjet rezsimből, különben ki tudja mikor jutott volna el hozzánk ez a világhódító tánc.


A tánc eredetének sok verziója létezik, az azonban biztos, hogy latin-amerikai táncról van szó, és Braziliából származik és kétségtelenül az egyik legnépszerűbb latin tánc.


A Lambada szó portugál eredetű, jelentése arra a hullámszerű mozdulatra utal, mely olyan mintha valamit ostorral csapdosnánk. Ez az egész testtel végzett lengő-hullámzó mozdulat különbözteti meg a lambadát más latin-amerikai táncoktól. Maga a szó „Lambada” a ritmusra (karimbo és merengue) és a táncra utal, mely a forró, a szamba, a merengue és a maxixe ötvözete. És, hogy mik ezek? 


Maga a lambada tánc a brazil karimbo-ból eredeztethető, abból az időből, amikor Brazília még portugál gyarmat volt (1500-1822). A karimbo az ország északi területein volt igen népszerű. Ez egy igen érzéki, könnyed párostánc volt. Az idő múlásával nem csak a tánc, de a zene is változott a Karib kultúra befolyásának köszönhetően. A karibi és brazil táncok (Sirimbó, Lari Lari és karimbo) egymásba fonódásának az eredménye egy teljesen új tánc születése lett. A helyi rádióállomás (Belém) kezdet ezt a táncot lambadának hívni. 

-    A forró egy észak-brazil nagy tradíciókkal rendelkező írányzat, mely nem csak tánc, hanem zene és egy egész kultúra is. Egész Brazíliában elterjedt. Ez a tánc egy páros tánc, melyben a férfi általában vezetőt, míg a nő a követő szerepet táncolja. Ezek a szerepek felcserélődhetnek, sőt, főleg Európában nem ritkák az azonos nemű párok sem. A táncosok nagyon közel állnak egymáshoz, bár van benne forgás elem, de nem feltétlen jellemző rá.

-    A szamba Brazília egyik jelképe. Nélküle elképzelhetetlen lenne egy karnevál. Alapvetően a páros latin társastáncra gondolunk a név hallatán, mely az „eredeti” szambából fejlődött, standardizálódott. Egyszerű lépéseit a kezdők is hamar el tudják sajátítani. Míg a tapasztalt táncosok bonyolultabb koreográfiával lenyűgöző showtáncot tudnak varázsolni belőle. Gyors apró mozdulatokból épül fel, mely a rabszolgák bilincsbe vert mozdulatait idézi.

-    A merengue a Dominikai Köztársaság és Haiti egyes részeinek nemzeti tánca. Valaha fehér menüett tánc volt, melyhez a feketék hozzáadták saját táncaikból az ugrásaikat és a pergő ritmust. Eredetileg körtánc volt, ma már páros tánckét tartják számon. Kis lépésekből, sok forgásból áll, a párok mindvégig fogják egymás kezét. 

-    A maxixe (portugálul kiejtve: masísi) nem más, mint a brazil tangó, mely az 1860-as években fejlődött ki Rio de Janeiroban, szinte párhuzamban az argentin és uruguayi tangóval. Alapja afro-brazil táncok, főleg a lundu, majd ehhez jöttek hozzá az európai táncok, főleg a polka.


 A Lambada nagy utazásba kezdett északról (Belém) végig a parton egészen Bahia tartományig, ahol a forró tánccal kiegészülve és megváltozva alakult ki mai formája, a 2/2-es ütem, mely végképp megkülönbözteti a karimbo-tól.  A táncosok hajlított lábbal táncoltak mindig oldalazó irányba és soha nem előre-hátra lépésekkel. 


Azt hitték a lambadáról, hogy az csak egy nyári zene és a nyár elteltével meg is hal, mint a turista-szezon. Ez így is volt egy ideig. Azonban egy késő nyári napon néhány üzletember érkezett Franciaországból, akik több, mint 300 lambada stílusú dal zenei jogát vásárolták meg. Hazatérve megalapították a Kaoma zenekart, aminek köszönhetően egy olyan lambada hullámot indítottak el a világban, hogy a Távol-Keletet is meghódítva a tánc még Brazíliába is visszatért. Ennek azért is volt nagy jelentősége, mert nem csak a lambadát tette világhírűvé, hanem újból a latin-amerikai kultúrára irányított a világ tekintetét. 


A lambada az 1990-es évek hajnalán vált igazán világhírűvé. A zene és a tánc együtt hűen idézi a pálmafák ringását a szélben, az óceán hullámainak lágy mozgását, valamint az egzotikus madarak vidám csicsergését.
Annak köszönhetően, hogy Európában nem voltak képzett lambada táncosok, a helyiek megpróbáltak más táncokból elemeket becsempészni a lambadába. Ennek eredménye, hogy akrobatikus elemekkel, csavarokkal, valamint a jive és az East Coast Swing elemeivel bővült az európai lambada.


1994 után veszített népszerűségéből a tánc és vele együtt a zene is. Ennek az lett a következménye, hogy eltűntek a lambada zenészek. Ezek után azok a táncosok, akik hűek maradtak a lambadához, tökéletes zene helyett más stílusok zenéire kezdtek táncolni. Ilyen volt a Soca vagy a Zouk. Egyéb zenei stílusok melyek „kisegítették” a lambadát a flamenco rumba és az arab zenék voltak. Ma a legtöbben a zouklove stílusú zenékre táncolnak lambadát, éppen ezért ma sokan a lambadát zouk-lambaának hívják, ami félrevezető. A tánc továbbra is lambada, csak a zene változott. 

A tánctermekben adott koreográfiával táncolják a lambadát, azonban nem hivatalos keretek között ez egy eléggé improvizatív táncnak mondható. Hármas, lassú-gyors-gyors ritmusa van. Tánc közben a táncosok csípője egymáshoz közel helyezkedik el, és oldal irányú gyors-ütemű ringó mozgást végez. Ez nem összekeverendő a „piszkos tánc” egymásnak feszülő csípő mozgásával, mely a könnyed és érzéki lambadához képest felületes és laza. 

Kíváncsi vagyok a szambára