Rúdtánc

A rúdtánc ma egy igen népszerű táncirányzat, egyben művészet és edzésforma. Amellett, hogy nagyon látványos, és érzéki, igencsak jó fizikumot is ad, illetve kíván annak gyakorlójától. De vajon honnan indult ez a fajta tánc?

Hiszik, vagy sem, de a rúdtánc története több száz évre vezethető vissza. Pontosabban egészen a 12. századig. Hát nem meglepő? Ki hitte volna, hogy egy 800-900 éves táncról van szó. Sportként űzték férfiak és nők, fiatalok és idősebbek a világ minden táján.


Az, hogy akrobatikus elemhez egy rudat használtak segítségül, már az 1200-as években jellemző volt Indiában. Mind a Mallakhamb és a Kínai rúd is Indiából eredeztethető. 


A Mallakhamb egy Indiából eredő hagyományos sport, mely alapvetően gimnasztika, melyben ötvöződik a levegőben végzett jóga gyakorlat, gimnasztikai testtartások és a birkózási fogások, mindenféle trükkös elemekkel tarkítva. Mindez zenére, úgy, hogy közben egy függőlegesen rögzített kötelet vagy talajon álló rudat használnak. A rúd általában egy ricinusolajjal kezelt rózsafa rúd, mely jóval vastagabb, mint amit a rúdtánchoz ma használnak. Jellemzően férfiak sportja, mozgékonyságot, erőt, és kitűnő állóképességet kíván.



Ezzel szemben a kínai rudat jellegzetesen cirkuszban használják, sok esetben egyszerre két rudat. Átlagosan 3-9 méter magasak és 3-8 cm az átmérőjük. Mászó, forgó és a két rúd között szökdelő számokat adnak elő. Ezek a rudak, már forgó változatban is előfordulnak, és van, hogy szilikonnal és porral vonják be a felületét a jobb fogás érdekében. Mindazonáltal ez könnyen okozhat égési vagy horzsolási sérüléseket, így a használói rétegesebb ruházatban vannak, hogy ezt megakadályozzák. Leghíresebb elem a kínai rúdon, a zászló, mely igen erőd felsőtestet kíván. 



Egy másik forrás szerint a rúdtánc afrikai eredetű törzsi tánc, mint termékenységi rituálé jelent meg a fiatal lányok körében, akik a rudat jelképként használták (ugye mindenki kitalálta, hogy minek a jelképe), s próbálták bizonyítani majdani férjüknek táncukkal, hogy érettek a házasságra és termékenyek. 


1870-1950: Az Egyesült Államokban a rúdtánc az utazó vásárokkal együtt fejlődött, annak mutatványos bódéiban. Az emberek figyelmét fel lehetett kelteni ezekkel a világ minden tájáról származó mutatványokkal, és el lehettet csalni őket a vásárokban. Általában Közel-keleti hastáncosok és Távolkeleti rúdtáncosokkal járták a vásárokat. A táncosok akkoriban leggyakrabban egyiptomiak voltak. Az 1920-as évekre már fizetős show előadásokat tudtak szervezni, építve az erotikára. Emiatt hamar a burleszk showk állandó eleme lett a rúdtánc, kombinálva az erotikus mozdulatokat a természetes cirkuszi gyakorlatokkal, s így a műfaj gyorsan eljutott a cirkuszi sátorból a bárokba.


1980-1990: a nők által előadott rúdtáncot igen sokáig a sztriptíz tánccal, az öltánccal, a vetkőzős klubokkal és a felnőtt iparral vették egy kalap alá. A világ minden táját ezekben a klubokban a sztripperek és táncosok rudat használtak bájaik és képességeik bizonygatására, s nagyon gyakran ezek erősen erotikusak. De pont ebben az időszakban kezdődött az a tendencia, hogy egyre több atlétikai, aerobikus és esztétikai-művészi elemet vittek az előadásukba a táncosok. 


Azonban a rúdtánc még mindig csak azt jelentette, hogy nyaktörő magassarkúban, falatnyi bikiniben van fehérneműben táncoló lányoknak erősen motivált férfiak papírpénzt dugdosnak az bikini alsójukba. Nem javította a rúdtánc komolysági esélyét azt sem, hogy néhány szabadabb szellemű hölgy akár önként, akár nyomásnak engedve megszabadult teljes felső ruházatától. Mindazonáltal az érdeklődés eziránt a tánc iránt megnőtt, és nem csak a táncos, de a fitnesz oldalon is. 


1990-ben két vancouveri táncos megnyitotta az első tanodáját, hogy profi rúdtáncosokat képezzenek, de még mindig csak az erotika-ipar számára. Rúd, föld technikákat és koreográfiát oktattak. Elkezdték direkt művészetként és fitneszként tanítani a rúdtáncot. Mint minden ez is előszőr Amerikában lett népszerű, majd onnan indult világhódító útjára. Bár sokszor még mindig csak vetkőzős és erotikus klubokban táncolták, de már nagyobb szerepet kapott a művésziesség és a fizikai erőnlét a táncosok kiválasztásánál. 
2003-ban jött az igazi fordulat, amikor elvált a professzionális rúdtánc az erotikus ipartól. Hivatásos táncosoktól és fitnesz edzőktől lehet tanulni a rúdtáncot edzőtermekben vagy táncstúdiókban szerte a világon. Egyre nagyobb az érdeklődés a rúdtánc iránt, ma már egy otthonunkba költöztethető műfaj lett, mely nemcsak szórakoztató, de még az egészségünknek is jót tehet.


2005-től már nemzetközi rúdtánc versenyeken és részt lehet venni. Számos kereskedelmi verseny és bajnokság létezik, helyi, területi és országos kvalifikációval lehet bekerülni a nagyobb bajnokságokra. A győztesek érmet kapnak és címet, mely nagy elismerést jelent a nemzetközi rúdtánc világban.



A rúdtánc rohamos fejlődése a 2010-es évekre olyan mértéket öltött, hogy ami valaha haladó szintű elemnek tűnt, az ma már csak a közepes szintet éri el. A táncosok egyre jobban próbálgatják határaikat, mind a trükkök, mind pedig a fizikai erőnlétük terén. A koreográfia is egyre nagyobb szerepet játszik a rúdtáncban ámulatba ejtve a közönséget.


Celebek a rúdtáncban: a mai közösségi média lehetővé teszi, hogy egy relatíve új dolog futótűzként terjedjen. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy néhány nagyágyú kiáll a rúdtánc mellett, akkor elkerülhetetlen a világégető népszerűség elérése. Különböző közösségi oldalakon történt megnyilvánulása után ezt érte el madonna, Shakira, Emma Watson, vagy akár Jennifer Aniston is. De például Carmen Electrának saját DVD-je is megjelent e témában.


Érdekesség és elismerés: 2003-ban egy KT Coates nevű rúdtánc oktató kampányt indított annak érdekében, hogy a rúdtánc olimpiai sportág lehessen. Bár még egyelőre nem az, de a NOB 2007-ben egy úgy nevezett különleges megfigyelői státuszt adott a rúdtáncnak, mely az olimpiai sportággá válás első lépése. Bár még hosszú az út a győzelemig, de már kézzelfogható esély van rá.

Májusfa tánc

Egy teljesen más formája a rúdtáncnak a májusfa tánc, mely a rúd körül általában kör alakban történik, a táncosok színes szalagokat használnak, és régen különböző népi rituálék, tradíciók kapcsolódtak ehhez a tánchoz. Európai eredetű népitáncnak fogható fel, minden nemzetnek megvan a saját tradíciója. Általában (ahogyan azt a neve is sugallja) májusban jellemző, sokszor egybe esik a majálissal. És amiért erről itt említést teszünk, az azért van, mert néhány rúdtáncos, a showelemek kedvéért és az esztétikusabb hatás eléréséért selyem és szatén szalagokat használ előadása közben.
 


Gyakorlati tudnivalók: 
Milyen legyen a rúd?
A rúd, anyagától függően lehet króm, réz, titánium ötvözet, rozsdamentes acél, szilikon, vagy porózus anyaggal bevont. Választásunkat befolyásolhatja hazánk klímája. Változékony klímájú, csapadékosabb területekhez jobb a króm, míg szárazabb, meleg klímához megfelelő a réz.


Rögzítés szempontjából lehet mobil, szállítható, rögzített, vagy szabadon álló. 


Króm: a legelterjedtebb, a „leg olcsóbb”. Magas minőségű tánc rúd. Minden időjárásnak megfelel, könnyen tisztítható és karbantartható. Hátránya: a nem megfelelő használattól elkophat a felülete. Króm és nikkel allergiával nem használható. Nem megfelelő karbantartás esetén rozsdásodhat. 


Réz: a legmagasabb minőségű tánchoz használatos fémrúd. A melegebb klímájú helyeken használják inkább. Kevésbé csúszósak, ezért kezdőknek ideális. Soha nem fog rozsdásodni. Fém allergiások is használhatják. Hátránya: elég gyenge fémnek számít, ezért könnyebben rongálódik, mint a króm vagy az acél. Meglehetősen drága, párásabb időben csúszóssá válik.


Titánium ötvözet: kiváló fogást biztosít. Hátránya: az arannyal való ötvözés miatt drága. Az arany egy idő után lekopik róla, a titánium elhasználódása miatt idővel megváltozik a színe.
Rozsdamentes acél: magas minőségű rúd. A szabadon álló rúd igen strapabíró és fényezett felülettel bír. Inkább stúdiókban fordul elő, mintsem otthoni használatban. Párás helyeken is kiválóan használható. Allergiás reakciót nemigen vált ki. Hátránya: hosszantartóssága miatt drága, karcolódhat, így folyamatos fényezésre lehet szükség.  


Szilikon bevonatú rúd: maga rúd fémből van, de orvosi minőségű szilikonnal van bevonva. Teljes ruházatban is használható. Fémallergia esetén kiváló választás. Lehet külön szilikon burkolatot venni már meglévő rúdhoz. Hátránya: szilikonallergia esetén ne használjuk, meglehetősen drága lehet és nem lehet rajta forogni a tapadóssága miatt. 


Porózus bevonatú / púderezett rúd: ezek a legújabb fajta táncrudak. Olyan táncosoknak készült, akiknek gondjuk van a markolással, hiszen ezek a rudak ultra tapadósak. Mindennek ellenére igen lágy/sima a tapintásuk.  Hátránya: fémallergiát okozhat, igen drága.


Melyiket válasszuk?
Nehéz megmondani, hiszen függ a tánc stílusától, személyes ízléstől, a helytől, ahol használjuk, és a pénztárcánk vastagságától. A króm rúd a legelterjedtebb. Ha valaki króm után használ réz rudat nem okoz problémát, míg fordítva nehézségei lehetnek a fogásban. A szilikon és porózus bevonattal rendelkező rudakat inkább azok használják, akik a trükköket akarják jobban megtanulni és nem igazán a mozgásra helyezik a hangsúlyt. 


Különbség a rúd fitnesz és a sztripping között


Alapvetően nem szabadna ügyet csinálni abból, hogy ki melyik táborhoz tartozik, hiszen a gyökerek megegyeznek és a rúdtáncos társadalomnak is erősíteni kellene egymást  nem pedig széthúzni vagy stigmatizálni a másikat.


A sztrippert azért fizetik mert táncol, míg a rúdtáncos azért fizet, hogy táncolhasson (tanulhasson). Ne ez azért nem ilyen egyszerű. A sztriptíz tánc mást jelent Amerikában és mást Európában. Az előbbinél a táncos rúdtáncol, a férfiak pedig pénzt adnak ezért. Míg Európában csak keveset táncolnak, inkább beszélgetnek a klienssel, miközben megpróbálják befűzni őket arra, hogy privát táncot rendeljenek, melyben már a vetkőzés is benne van. 


A sztriptíz bárokban ritkán fordul elő valódi rúdtánc elem táncolás közben. ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy sztripper kevesebb technikával vagy tehetséggel rendelkezne, pusztán azt, hogy ezekből kevesebbet mutat meg. 


Hasonlóságok a rúdfitnesz és sztripping közt


Először is mindkét műnem kedvelői igen kevés ruhát viselnek a „tánc” közben. A sztrippereken több a csillogás. Még a magassarkú cipó is stimmel, mivel sokan edzés közben felveszik azt. Sok sztripper jár külön rúdfitnesz órákra, hogy gyakoroljanak, karban tartsák, illetve fejlesszék meglévő tudásukat, technikáikat. Ugyan azokat az elemeket használja a rúdtáncos, vagy rúd fitnesz, mint a sztripper. 

Érdekel több sexy tánc is