Hogyan érkezett a társastánc az életembe?

3 éves koromban, egyik nap apukám észrevette, hogy pelenkában a nappaliban Shakira akkori egyik zenéjére hastáncolok. Gyermekkoromban kicsit túlbuzgó voltam, szerettem zenére mozogni és táncos videókat utánozni. Hiperaktivitásom eléggé nehezen volt kezelhető. Ennek örömére 2 évvel később általános iskola előtt, az iskola ajtaján láttak szüleim egy hirdetést Barcson, Krautner Évi Adria Szigó KTSE-től indított társastánc oktatást a városban, nos beirattak.
Itt megismerkedtem a latin és standard táncok világával.
Viszonylag elég hamar elsajátítottam a magam módján a lépéseket, és szerencsére pár hónappal később kaptam partnert is és elindulhattunk gyerek 2d latin kategóriában versenyezni.
Talán a versenydrukk hozta meg igazán a kedvem a tánchoz, és az első nyertes verseny ahonnan sikerült elhoznunk a kupát, gyerekként akartam őket gyűjteni. Minél többet versenyeztem annál jobb és jobb akartam lenni önmagamnál. Ez ösztönzött az edzéseken is. 4 év után mikor új partnert kaptam, az eredményeim alapján és az új partneremmel való korkülönbség miatt túl fiatalon kerültem felnőttek közé, így még nagyobb volt a miértje annak, hogy tudjam azt a szintet nyújtani, mint az idősebbek, mivel gyerek 2d latinból rögtön ifjúsági C latinba kerültem. Fel kellett nőni a feladathoz. Ahogy nőttem én, úgy nőttek az eredményeink is. Versenyeink során sikerült többször is Nyugat-Magyarországi Területi Bajnoksági címet nyerni és Országos Bajnokságot is.
Röviden így vált a tánc a mindennapjaimmá és az álmommá, hogy egyszer én is át adhassam valakinek azt a tudást amit a 12 év alatt gyűjtöttem.

Mit jelent nekem a tánc?

Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer.