Tibor "Tibi"

Hogy jött a tánc az életembe?

"Megtanítalak harcolni, de előbb tanulj meg táncolni!" - Ez Bruce Lee szavajárása volt.
Nos, én nem fogadtam szót neki. Nekem előbb jött a küzdősport az életembe, 13 évig karatéztam.
Az egyetemista és fiatal felnőtt éveim a fizikai kihívások hajszolásával teltek: futás, crossfit, falmászás, mindenféle funkcionális edzések, még a Ninja Warrior tévés vetélkedőn is indultam.
A versenyszerű sport és edzősködés mellett a művészeti vonal is része volt az életemnek, kiskoromtól kezdve hangszeren tanultam és énekeltem, zömében kórusokban. A sokféle hobbik színessé és izgalmassá tették az életemet, a munkám mellett állandó körforgásban voltak az edzések, próbák, fellépések és versenyek.
A tánc nekem fél év gimnáziumi néptáncot leszámítva csak felnőttként jött képbe. Ahogy a zene végigkísérte az életemet, rájöttem, hogy a tánc egy ösztönös, az emberiséggel egyidős reakció a zenére. Akár alapműveltségként is hivatkozhatnék rá. Már csak tudatossá kellett tenni azt, ahogy megmozdulok rá.
Úgy akartam mozogni, hogy kifejezhessem a saját mentalitásom, valamit belecsempészhessek magamból.

Miért pont a West Coast Swing?

Megvolt a hogyan, de nem volt meg a mit. 2020 év elején több órát is végigjártam, de nem volt meg a szikra. Aztán egy számomra ismeretlen táncstílusba botlottam és kíváncsiságból bementem az első West Coast Swing órámra. Még csak az óra felén voltunk túl, de már tudtam, hogy igen, ezt keresem! Ez az a stílus, amiben ki lehet fejezni az egyéniségünket, az improvizációs képességünket, amiben vihet a zene.
A partnerekkel szoros együttműködés kellett, kommunikáció és egymásra hangolódás. Az akkor indult kezdő csoport pár hónap múlva szinte eltűnt a covidnak köszönhetően, de én nem adtam fel és 1 évvel később a haladó csoportban folytattam a gyakorlást.