Regina "Regina"

Hogyan jött a tánc az életembe?

Emlékszem, anyukám kapott egy papírt az első szülői értekezletről, hogy milyen foglalkozásokra lehet járni, én pedig ráböktem a néptáncra, ami aztán szinte az egész eddigi életemet végigkísérte: heti több óra táncra jártam 7 éves koromtól kezdve, aztán nagyobb csoportokba is bekerültem, 15 évesen pedig már a város felnőtt együttesébe is feljutottam. Még általános iskolában elkezdtem versenyszerűen röplabdázni, majd zeneiskolában gitározni, a gimnáziumban pedig színészkedni és énekelni is. Annak ellenére, hogy éveken keresztül nem volt egy szabad délutánom sem, hétvégenként is előadás, verseny, vagy meccs volt, mégis mindet élveztem. Rengeteg fellépést, külföldi utazást és színes közösséget köszönhettem a sportnak és a művészeteknek, egy idő után tanítani is elkezdtem, azonban az egyetem és a munka miatt egyre kevesebb időm jutott ezekre, a vírus miatt pedig teljesen meg is szűnt minden. A lezárások feloldása után a tánc hiányzott a legjobban, ki szerettem volna valami újat próbálni, ezért az egyik nővéremmel elkezdtünk járni a Goldance tánciskolába társastáncra. Nem sokkal később szembejött egy west coast swing videó, és tudtam, hogy nekem ezt a táncot meg kell tanulnom, mert úgy éreztem, ebben találkozik minden eddig általam imádott művészet és sport. Rögtön elkezdtem Timi és Zsolt órájára járni, majd Brigihez és Viktorhoz is, egy idő után majdnem minden napra jutott west coast swing - órával vagy bulival -, és már a nemzetközi események sem maradhatnak ki.

Miért pont a west coast swing?

Elképesztő a west coast swing variabilitása, mindenféle zenére bármilyen stílussal lehet táncolni, kifogyhatatlan lehetőségek rejlenek minden egyes megkezdett dalban, sosem tudhatod, mi fog majd pontosan történni, amikor valakivel elkezdesz táncolni. Itt végre az is hasznos lett, hogy eddig teljesen feleslegesnek hitt dalszövegek és random csilingelések másznak be a fejembe. A tanítványaimnak csak annyit tudok mondani: vigyázat, a west coast swing könnyedén függőséget okoz!